A gyerekkorom óta számomra a december egy csodálatos időszak. Újévi ünnepeknek mindig jobban örültem, mint a szülinapomnak. „Miért?- kérdezitek ti — mert évente egyszer december estéjén hozzám jött az orosz Mikulás, Gyed Moroz.
Én sokszor találkoztam vele és mindig előre felkészültem a találkozásra: díszítettem öcsémmel a fenyőfát és tanultam új dalokat (nálunk jó gyerekek készítenek Gyed Moroznak karácsonyi dalokat és verseket).

Tíz éves voltam, amikor az iskolában a tanárnő mondta az órán, hogy Gyed Moroz nem létezik…

Az én kis mesés világom kezdet tönkre menni, „hogy nem létezik, én vele minden évben találkozom” – gondoltam én, és aznap rossz kedvvel értem haza, ahol a szüleimmel komoly beszélgetés történt.
Beszélgetésünk közben nevettünk. „Nektek annyira tetszett ez a sztori, és olyan sok pozitív emóciót kaptatok, hogy nem akartunk elvenni tőletek ezt a szép, kicsit naiv, boldogságot — magyarázkodtak a szülök.

Gyed Moroz pedig tovább is járt hozzánk és meglepett ajándékokkal és finomságokkal… és nem csak új évkor. Az én Gyed Morozom volt a nagypapám.

PS: milyen jó, amikor a Mikulás a családtagod.
Ha lesz gyerekem, neki is legyen ilyen szép karácsonyi meséje.

Добавить комментарий

Ваш e-mail не будет опубликован. Обязательные поля помечены *